A márciusi elnökségi ülésen Velner András elnökünk jelezte, hogy egyesületünk meghívást kapott a budapesti „Ezerarcú pedagógia 2010” elnevezésű kiállításra.

Ráczné Váradi Éva titkár asszonnyal azonnal összedugtuk fejünket, és kidolgoztuk a kétnapos kiállítás stratégiáját. Munkánkat nehezítette a nagyon kevés információ, amit a főszervezőktől kaptunk. Még a kiállítás kezdete előtt 3 nappal is csak annyit tudtunk, hogy lesz egy picike asztalunk, ahova kitehetjük a hozott anyagot.

Itt a megyében azonnal megkerestem állandó Jolly Jokerünket, Mészáros Gábor kollégát, akinek híres/hírhedt ládikájára is fájt a fogam. (Sajnos Gábor egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, de ládikája tartalmának egy részét rendelkezésre bocsátotta) Valamint megkértem  másik ötletgyárosunkat, Horváth Irént (vagy ahogy mindenki ismeri Incit), hogy segítsen a kiállítás lebonyolításában.

A lázas előkészület, tervezés, pakolás után végre elindulhattunk a rendezvényre.

Első nap május 20-án, András, Vesztróczy László és jómagam álltunk a vártán. Azaz ugrottunk az ismeretlenbe.

Első ténykedésünk az volt, hogy a mini asztalunkat nagyobbra cseréltük, szereztünk két paravánt és sok széket. Majd gyorsan kipakoltuk a hozott anyagot: kiadványainkat, szóróanyagot, a versenyekről képeket, és nem utolsó sorban sok-sok munkadarabot, amelyekhez hasonlókat helyben el is készíttettünk a kiállítás résztvevőivel.

Itt kell megjegyeznem, hogy a sok látnivaló mellett a munkálkodás tette igazán érdekessé standunkat. Ezen a napon jöttek középiskolások, akik még életükben nem láttak és nem is használtak fonalfűrészt, nem hajtogattak soha szalvétát, nem dekoráltak papírral, nem fűztek gyöngyöt. Így, akiket meg lehetett győzni arról, hogy van kézügyességük, (ami mindenkinek van) kipróbálhatták az előbb felsorolt tevékenységeket.

A két legmaradandóbb élményem ezzel kapcsolatban az volt, amikor egy informatikus kollégát rávettem, hogy csináljon magának szerencsefát gyöngyfűzéssel és dróthajtogatással; illetve egy darabos, valószínűleg mindenkit rettegésben tartó fiatalnak megtetszett a fonalfűrész, és arról érdeklődött, hogy hol lehet ilyen szerkezetet vásárolni. 

Második nap András mellett Éva, Inci, és a minden problémára megoldást találó aktív nyugdíjas kolléganőm, Kálmánné Ili öregbítették egyesületünk hírnevét. Az ő napjuk valamivel eseménytelenebb volt. Sokkal kevesebb diák látogató jött, mint előző nap. Míg az első napon a kompetenciamérés eredményeiről, a nem szakrendszerű képzés fontosságáról, a TISZK-ek munkájáról, a felsőoktatásba bekerülők tudásáról és egyéb pedagógiai eredményekről szóltak az előadók, addig a második napon mutatkoztak be a kiállítók szóban is. András ebben a feladatban - szokásához híven - remekelt:

A kevesebb látogató mellett a kiállítók jobban tudtak figyelni az elhangzott előadásokra. Emellett volt idejük kollégáinknak megismerkedni a többi kiállító tevékenységével.

Többek között itt derült ki számunkra, hogy a fővárosban létezik pedagógus kamara, mely 1990 decemberében alakult meg. Az egyesület nem egy tantárgy, vagy iskolatípus mentén szerveződött, hanem az oktatás teljes vertikumát lefedte. Tagjai között óvónőtől az egyetemi oktatóig minden típusú pedagógus képviseltette magát – ami ma is így van. Konferenciákat szerveztek, más pedagógus szervezetekkel együtt adtak ki állásfoglalásokat. A közben zajló közjogi változások nem tették lehetővé a Kamara név használatát, így Budapesti Pedagógusok Szakmai Szervezete néven folytatták tevékenységüket. A tagság számára az egyesületi munka jó gyakorlóterepet jelentett a demokrácia szempontjából.

Összességében leszögezhetem, hogy a kiállításon való részvételünk eredményes volt. Megismerkedtünk olyan, a  pedagógiához kapcsolódó, országos egyesületekkel, melyekről eddig csak hírből, vagy úgy sem hallottunk. Ugyanakkor megismertettük egyesületünk munkájával a minket nem ismerő többséget.

Az azonban mindannyiunknak szemet szúrt, hogy az egyik könyvkiadó standján az Életvitel és gyakorlati ismeretek tantárgy alatt ezoterikus könyveket, önismereti kiadványokat árultak.

Vagyis, Vassné Zita szavait idézve: „van még mit tömögetni a lyukakba”.

Kercsó Zsuzsanna

Az egyesület veszprémi elnöke

Fotók a galériában