A Technikatanárok Országos Egyesületének XVII. Országos Konferenciáján, Szerencsen megfogalmazott állásfoglalása a kerettanterv Technika, életvitel és gyakorlat tantárgy kapcsán

2012. október 5-7. között zajlott a Technikatanárok Országos Egyesületének Konferenciája és Ünnepi közgyűlése. A konferencia előadói között köszöntötte az Oktatásfejlesztő és Kutató Intézet képviselőit, a Kerettanterv: Technika, Életvitel és Gyakorlat Munkabizottságának elnökét. A konferencián elhangzottakat és a közösségi szakmai véleményt a következőkben ismerteti egyesületünk.

A közoktatás megújítására tett minden kísérlet alapvető célja, hogy jelentős mértékben javuljon az iskolarendszer eredményessége. Az eredményesség pedig nagymértékben függ az alapvető kompetenciák életkornak megfelelő sokirányú, tervszerű fejlesztésétől.

A Nemzeti Alaptantervben szereplő Életvitel és Gyakorlati Ismeretek műveltségterület kerettantervi tantárgyi megfelelője a Technika, életvitel és gyakorlat tantárgy.

A tantárgy más-más elnevezéssel régóta jelen a van az iskolai tantárgyak között, elég csak utalni a szakképzéstörténetre, a „szlöjd” mozgalomra, és a kézügyesség fejlesztést célul választó egész Európában szinte együtt reformált iskolai programokra. 2009-ben volt ötven éves a Gyakorlati foglalkozás és a hozzá kapcsolt tanárképzés is. Az 1978-as tantervi reform újítja meg a technikai nevelést, oly módon, hogy a tantárgy korszerű műszaki alaptudományos bázis műveltségelemeket alakítson ki minden iskolai korosztályban. A természettudományos műveltségelemeket közvetlenül szintetizáló tantárgyunk, nem csak a manuális képességek kialakításával és fejlesztésével – bár ez nem kevés, gondoljunk csak az ember által teremtett technikai környezetre és az alkotó, építő emberi munkára -, hanem az elemi technikai intelligencia, és a nemzeti műszaki kultúrába való bevezetéssel is foglalkozik.

Számos társadalmi jelenségért, a közállapotokért (mint pl.: a munkanélküliség, a fizikai munka becsülete, a természettudományos és műszaki pályák alulpreferálása, leszakadó rétegek célorientálása, stb. …) közvetlenül képes tenni tantárgyunk az iskola világában. Tanáregyesületünk az alap, a közép és felsőoktatás technikai neveléséért tenni kész tanártársainkat szervezi, szakmai fejlesztési és szakmai érdekérvényesítési céllal.

Aggódva figyeli tanártársadalmunk, hogy a változó pedagógiai feltételrendszerben, éppen az a tantárgy szenvedi el a legnagyobb hátrányokat, szorul vissza szakmai feltételeiben, a gyermeket fejlesztő szaktantermi körülményeinek szegényedése éppen ott üt vissza, ahol arra a társadalmi szükség a legnagyobb lenne.

Szakmai közösségünk nem csak az érdekképviselet, hanem a közjó iránti elkötelezettségből fakadóan is bizton állítja, hogy a szakképzés hatékonyságnak mai mélyrepülése visszafordítható lenne, ha a technikai képességek alapozása megfelelő lenne az általános iskolában.

Összegyűjtöttünk néhány érvet a gyakorlat-orientált technika tárgy, a technikai képességek komplex alapozásának szükségessége mellett:

1. Az embert egyszerre három környezet veszi körül: Természeti-, társadalmi-, és  technikai környezet. Az emberi lét alapja e három környezet egyensúlyának fenntartása. Közoktatásunk kötelessége mindhárom környezetet és azok egymásra hatását (globális problémák) a tantárgyi rendszerben leképezve a felnövekvő nemzedékkel megismertetni. A technikai műveltség az általános műveltség része! – Ebből fakadóan súlyos helyzetet teremt, hogy a még NAT-ban 10 évfolyamra tervezett képzés, a 7-dik és 11-dik évfolyam között megszakad.

  2.  A nyolcadik osztályban elvett technikaóra szakmai közösségünk számára elfogadhatatlan és érthetetlen – a köznevelési és alaptantervi célokkal is teljes ellentétben áll. Bele se merünk gondolni, hogy mit sugall – egy munka alapú társadalomban, a műszaki kultúraközvetítésnek, a gyakorlati ismeretek képviseletének ilyen megítélése, ezen helyzete. Egyetlen illusztratív példa a technikatanár 8. osztályos szerepvállalására. A Szakma Sztárja tavaszi fesztiválra szakos kollégáink tizennégyezer nyolcadikos diákot hoztak Budapestre a pályaválasztás idején.

3. A kulcskompetenciák között szereplő természettudományos-  és technikai kompetencia a műveltségtartalom fontosságát határozza meg a két terület egyenrangúságában. A lényeg az analitikus természet megismerésen és a szintetikus tudásalkalmazáson, ezek összetartozó, környezetépítő összhangján van !
4. A „technika” a gyakorlati képességek fejlesztésével olyan értékek kialakításához, kialakulásához járul hozzá, mint az előrelátás, körültekintés, pontosság, kreativitás, a tervezés és kivitelezés összetartozás. Az anyagok vizsgálata, felhasználása és az igényeinknek megfelelő kész tárggyá formálása közben fejlődik az ember algoritmikus gondolkodása, szemmértéke, a munkamozdulatok pontossága, esztétikai érzéke, önértékelés.
5. A „kéz intelligenciájának” fejlesztése is fontos feladat. Az ügyes kezű, konstruktív szakember elhelyezkedési esélyei nagyobbak! Talán közhely: A hazának nemcsak kiművelt emberfők sokaságára – természetesen arra is -, de kiművelt kezekre, szakemberekre szüksége van.” A finnek országstratégiája a 2030-ig tartó tervezésben kiemeli a kézügyesség fontosságát, - pedig ennek a nevelésnek náluk évszázados hagyománya van, „szlöjd” – „ Adjátok át a kézügyességet, mert a kézi, alkotó munkához kapcsolódó ügyesség nem öröklődik magától a fogyasztói társadalomban. Ezek átadása az unokák korosztályának versenyképességi tényező a jövő világában.”
6. Az értékek megőrzésének igénye és felelőssége csak annál a gyermeknél alakítható eredményesen, aki tudja, megtapasztalta már, milyen emberi teljesítmény valamit alkotni, előállítani. Aki ezt nem éli át, nem igazán tudja a körülötte lévő emberi alkotásokat megbecsülni! A szinte minden órán zajló egyetemes tanulási képességfejlesztés szinte egyedül a technikaórán, és a tárgyalkotásban van jelen élményszerű, terméket, tárgyat előállító munkában. Ennek visszaszorulása az egy órás képzésben lehetetlenné teszi a pedagógiailag és pszichológiailag is indokolt munka és játék szerepét.
7. A munka megbecsülése, értéktisztelete a céltudatos, szorgalmas, alkotó ember jellemzője. Kell tehát a munkára, munkakultúrára nevelés!

8.      A tervezést, a gazdálkodást (anyaggal, energiával, pénzzel, idővel, humán erőforrásokkal) a gyermek életkori sajátosságai figyelembevételével gyakoroltatni, megtapasztaltatni kell.

9.      Fontos feladata a technika tárgynak a természettudományi tárgyakban és más „tudásforrás”-ból szerzett ismeretek szintetizálása egy-egy probléma megoldása során. A Technológiai ismeretek fontosságát igazolandó álljon itt Teller Ede hangsúlyosan elmondott gondolata: A tudomány, a technológia - ezt világosan és erősen akarom mondani – nem old meg minden problémát. De tudomány és technológia nélkül semmiféle problémát nem lehet megoldani.” Teller Ede

10.  Bátran állíthatjuk, hogy a „tudásiskolában” kudarcok sorozatát elszenvedő gyermek is sikerélményhez jut gyakorlati képességeinek kipróbálása (és fejlesztése) által – és nem csak Ő, de tanítója, szülője is !

11. Ha az ember nem ismeri az anyagok legfontosabb tulajdonságait, mindennapjaink technikai rendszereit, akkor nem tudja azokat rendeltetésszerűen, balesetmentesen használni.
12. Közvetlen társadalmi haszna van a nemzet műszaki műveltségének. Elég említeni: fogyasztási szokásainkat, környezeti beruházásainkat, a fenntarthatósághoz való hozzáállásunkat.
13. Tantárgyunk számos nevelési területet gondoz (több-kevesebb tantárgyi kooperációban, néha magára hagyatottan is), pl.: közlekedési ismeretek, pályaorientáció, gazdálkodás, háztartási ismeretek, lsd: NAT (műveltségelemek), a szakképzés alapozás, de akár olyanokat is – a teljesség igénye nélkül,-  mint az alkotás kommunikáció, a kísérletező tapasztalatszerzés, az esztétikai nevelés: alkotásban, kommunikációban, munkamozdulatokban, és helyszín, a szaktanterem esztétikumában …
14. Az elmélet és gyakorlat egységében komplex nevelési fejlesztés végezhető, így a technika óra a tanulásnak, a játéknak, és az alkotó munkavégzésnek is terepe lehet, természetesen a szaktanári elhivatottság mellett a szükséges alapfeltételek megléte esetén.

Kérjük és javasoljuk, hogy a Kerettanterv a NAT alapján (az ott elfogadott körülményeiben) az alapvető kompetenciák fejlesztésének színtereként szánjon fontos szerepet a technikai képességek alapozásának. Az alkotás semmivel nem pótolható öröme hatalmas motiváló erő. Motiváció nélkül pedig nincs tanulás.

Szakmai segítségünket és együttműködésünket felajánlva, tisztelettel:

Technikatanárok Országos Egyesülete

2012. október 7. Szerencs