|
Prof. Dr. Rosta István az egyesület 15. éves jubileumára írt gondolatait idézem bevezetőmben:
Másfél évtized nem hosszú idő sem az egyetemes neveléstörténetben, sem az iskolaügy hazai krónikájában. Mégis alkalmas ez a rövid időtartam néhány alapvető kérdéskör átgondolására, újrafogalmazására.
Az általános technika oktatása a magyar iskolakultúrában, a közoktatás általános képzéssel foglalkozó szektorában, kifejezi azt az igényt, hogy az iskola készítsen fel a valóságos életre, és közvetítse azokat a klasszikus és időtállónak bizonyult értékeket, amelyek Fináczy Ernő megfogalmazásában, három alapértékben, a jóban, az igazban és a szépben öltenek testet.
Jó az, ha az ember törődik a környezetével, és a teremtett világot, morális alapokat sem nélkülözve, megpróbálja saját jól felfogott igényeihez igazítani. Szent–Györgyi Albert írta „Psalmus Humanus”-ában, hogy „Uram, engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban; Hogy megismerjük és megszépítsük a Te kezed munkáját, hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség, a boldogság és szépség biztos otthona lehessen.”. Világot alakítani csak a „jó” kategóriájának biztos ismeretében érdemes.
A technika tantárgy ráirányítja figyelmünket az „igazra” is, hiszen csak a természeti törvények igazságainak alapján állva lehet az ember alkotta környezetet formálni, alakítani.
A „szép” kategóriája azt sugalmazza, nekünk technika tanároknak is, hogy az ember alkotta technikai rendszerek legyenek harmóniában érzelmeinkkel, esztétikai igényeinkkel, a lelki alkatunk diktálta szempontokkal, elvárásokkal.
A technika tantárgy akkor tud szervesen beilleszkedni a többi tantárggyal együtt alkotott rendszerbe, ha ugyanazokra az alapvető kritériumokra építi fel saját specifikumait, amely alapvető kritériumokon építkezik (vagy kellene, hogy építkezzék) polgári társadalmunk egész nevelésügye.
Dr. Endrei Walter professzor a történelem oldaláról vizsgálta a technikának a társadalomban betöltött szerepét. Egyik interjújában a következőket nyilatkozta: „A társadalom előterében politikai történések zajlanak, de ezeket a háttérből gazdasági erők mozgatják, bár végső soron a folyamatokat a technikai kultúra állapota határozza meg.”
Társadalmi történések, gazdasági folyamatok, technikai kultúra kapcsolata olyan, mintha egy órát szemlélnénk. A szemünk előtt a mutatók mozognak, ezek adják számunkra közvetlen információt, de a háttérben ott van a fogaskerék–rendszer, amelynek ismét a hátterében meghúzódik a mindent működtető energiaforrás. A mi gondolkodásmódunkban ez az imént említett három alapértéket vezérfonalnak tekintő technikai kultúra és az azt leképező tantárgy, tantárgyi rendszer, a nevelő hatásaival együtt.
Kívánom e szép jubileum alkalmából azt, hogy tantárgyunk és egyesületünk a jövőben is töltse be nemes hivatását. Közös ügyünk érdekében fáradozó pedagógus-társaimnak pedig szeretettel nyújtom át Váci Mihály „Eső a homokra” című, erőt is adó gyönyörű versének néhány szavát.
„ … kutakká gyűjt a mély;
Soká isznak belőled.”
A TOE utóbbi 5 éve (2000-2005)
Az első 10 év történéseiről 2000 szeptemberében megjelent „Jubileumi Hírlevél” című kiadványban számoltam be. Abban évenkénti közgyűlések, mint csomópontok köré csoportosítottam az eseményeket. Az utóbbi öt évben több és differenciáltabb probléma jelentkezett, melyek az éves közgyűléseken mindig megjelentek, de kezelésük a vezetőségnek folyamatosan elhúzódó munkát adott. Ennek megfelelően a jelen írásban nem feltétlenül időrendben haladok, hanem az érintett témák és területek szerint igyekszem áttekintést adni az elmúlt öt évről, nem mellőzve a kronológiai szempontokat sem.
A mostani összetételű vezetőség Kesztyűsné dr. Dobos Katalin elnökségével 1999 végétől működik, amikor dr. Rosta István egyéb feladatai miatt lemondott az elnöki tisztről, majd később 2004-től már az elnökség munkájában sem tudott részt vállalni. Az elnökség jelenlegi összetétele:
Kesztyűsné dr. Dobos Katalin (elnök), Sulák Istvánné (titkár), Dr. Kiss Sándor, Mészáros Gábor, Székelyhidi István, Tóth Sándor, Velner András. Póttagok: Gécs Mihályné, Papp Miklósné, Vesztróczy László.
A munkát meghatározó dokumentumokat tekintve a vezetőség 1998 végén elfogadott egy 9 pontból álló 3 évre szóló tervezetet, aminek pontosítására később visszatértünk. Alapvető meghatározó dokumentumunk a TOE IV. Országos Ankétján Szolnokon elfogadott 11 pont, amiben 1,5–3 heti óraszámot javasolunk az 1.–12. osztályban 16 fő fölött csoportbontással. Itt javasoljuk az iskolai normatíva 1%-ának a technika tárgyra fordítását, a szaktanárok alkalmazását, a központi műhelyek és szaktanácsadói rendszer hatékony fenntartását, valamint a TOE javaslattételi, véleményezési jogának érvényesítését.
A fentieket is figyelembe vevő konkrét cselekvési programot az elnökség 2001 októberében fogadta el. Ez 17 pontban, felelős vezetőségi tagok megjelölésével részletezi a kerettantervvel, a tankönyv ellátással, a szakmai konferenciákkal, a helyi és más hasonló hazai és nemzetközi szervezetekkel, az országos versenyekkel, a központi műhelyekkel és szaktanácsadókkal, az egyesületi tagsággal, tagnyilvántartással, honlappal, valamint az elnökségi ülések rendjével és helyszíneivel kapcsolatos feladatokat.
A dokumentumok között meghatározó jelentőségű az új alapszabály 2000. április 13-i közgyűlés általi elfogadása Szombathelyen. Ez által lehettünk közhasznú szervezet, ami 2001-től lépett érvénybe. Az elnökség évente 5–6 ülést tartott, melyen lehetőség szerint minden tag igyekezett jelen lenni és aktívan részt venni a mindig közvetlen és alkotó jellegű munkában. Az ülések színhelyei tükrözték a szervezet és a terület sokszínűségét. 2000 novemberében Dunakeszin az 5. számú általános iskolában voltunk vendégek, előtte tavasszal az Elektrotechnikai Múzeumban találkoztunk. Minden tanév első ülése, szeptemberben Budapesten a Telepes utcai iskolában volt, ahol Székelyhidi István kollégánk vendégei voltunk már ötödik éve. 2002. májusában a Parlamentben találkoztunk, és egyben megtekintettük az intézményt és az épületet is. Hozzávetőleg minden második ülésünket az Apáczai Kiadó Teréz körúti székházában tartottuk.
A tartalmi munkát tekintve a rendszeresen soron lévő éves feladatok mellett az éppen aktuális, oktatáspolitika által meghatározott feladatokra koncentráltunk. Az évenként ismétlődő napirendek közé tartozott az utóbbi öt évben a TOE által gondozott három különböző jellegű országos verseny („technikatörténeti”, „technika szaktárgyi” és „életvitel és gyakorlati ismeretek”) szervezésének, programjának felügyelete és segítése, melyekről külön tudósítás szól a jelen kiadványban.
Évenként visszatérő téma volt a következő, általában 3 napos TOE konferencia szervezése, melyről szintén külön összegzések szólnak. Az éves közgyűléseket is ezeken az alkalmakon rendeztük meg a következők szerint:
2001. április 4. Szolnok, ahol a következő elnökséget választottuk 3 évre: Kesztyűsné dr. Dobos Katalin (elnök), Sulák Istvánné (titkár), dr. Kiss Sándor, dr. Rosta István, Székelyhidi István, Tóth Sándor, Vesztróczy Lászlótagok, Gécs Mihályné, Papp Miklósné póttagok.
2002. április 1. Tiszaújváros
2003. április 13. Szeged, ahol bejelentettük az egyesület közhasznúságát és a tagdíjat a közgyűlés 600 Ft-ról 1200 Ft-ra emelte.
2004. május 1. Zalaegerszeg, ahol az elnökség jelenlegi tagjait választottuk meg (lsd. előbb). Itt adtuk át első alkalommal a TOE által alapított „Technikai Nevelésért Emlékplakett” kitüntetést.
2005. április 1. Győr
Szintén évenként visszatérő téma volt a területi szervezetekkel (Borsod–Abaúj–Zemplén, Hajdú–Bihar, Szolnok, Veszprém) való kapcsolattartás. Ezen a területen a kezdeti, évekkel ezelőtti lelkesedés és tettrekészség után némi elfáradást tapasztaltunk. Ebbe a vonulatba kapcsolódott a TOE honlap szervezése és a tagnyilvántartás időközönkénti rendezése. Rendszeresen visszatérő témánk volt a szakmával kapcsolatos folyóiratokkal való kapcsolattartás. Itt a legstabilabb hátterünk a „Technika az iskolában” című, Vesztróczy László kollégánk által szerkesztett, és Veszprémben a Pedagógiai Intézet által kiadott lap, ami szintén külön helyet érdemel ebben a kiadványban. Korábban az Országos Közoktatási Szolgáltató Intézet (OKSZI) által kiadott Módszertani Lapok sorozatban megjelenő Informatika + Technika címűben is publikáltunk évente 4 számban. Az ottani referens, Szili Károly 2000-ben távozott, a referensi státus 2001-től megszűnt, majd a lap is átalakult.
2000 őszén indult be az Országos Közoktatási Intézet (OKI) égisze alatt egy részletes felmérés a technika tantárgy tartalmával, körülményeivel, a hozzáfűződő attitűdökkel kapcsolatban. Ebben az elnökség több tagja aktívan résztvett, az eredmények egy részét publikáltuk is.
A legtöbb és előre nehezen tervezhető feladatot, a szakmát ért támadások kivédése, az egyre újabb közoktatási dokumentumokban való megfelelő megjelenítés elérése jelentette.
Ebben a sorban az utóbbi 5 évben az első a kerettanterv előkészítése volt, ahol a Szombathelyen elfogadott közgyűlési határozatunkat igyekeztünk érvényesíteni, többek között a Kojanitz László főosztályvezetőhöz írott 2000. júniusi levéllel. Egy ével később Környei László helyettes államtitkárhoz juttattuk el állásfoglalásunkat szintén kerettanterv ügyben. Ez után a NAT munkálatok következtek. 2002 végétől dr. Rosta István vállalta, hogy a TOE képviselet ügyében megkeresi dr. Báthory Zoltán professzor urat, 2003 januárjában, majd ezt egy Pokorny Zoltán képviselőnek, az Oktatási Kabinet vezetőjének írott levél követte februárban. Végül is dr. Kiss Sándor képviselhette a szervezetet a dr. Gaul Emil vezette NAT előkészítő technika bizottságban.
A rohammunkában készülő, de így is hónapokig tartó munka során az előanyagokhoz több vezető tagtársunk adott értékes segítséget. Ebben a vonulatban eddig az utolsó felvonás a felsőoktatási úgynevezett „Bologna folyamattal” volt kapcsolatos. Az újra definiált (és jelentősen lecsökkentett számú) szakoknál a tanító-szak főtárgyai közül a MAB anyagában „véletlenül” kimaradt a technika. A nagyobb csapás az volt, hogy a BSc alapszakok között, minden igyekezetünk ellenére sem jelent meg önállóan a technika, hanem csak szakirányként a Környezettan és a Fizika BSc-ben, a 2004-ben kiadott dokumentumokban. Egy elnökségi döntés alapján a korábban esetenkénti elismeréseket rendeztük koherens rendszerbe. Így jött létre a Technikai Nevelésért emlékplakett 2003 tavaszán, melyet évi rendszerességgel a TOE konferencián adunk át (amiről szintén külön cikk szól ebben a kiadványban).
A fent írtakat az előző, az első tíz évről szóló „Jubileumi Hírlevél” anyagával összehasonlítva nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben „egy év, kettővel is felér”. Mi tettük a magunkét, lehetőségünk szerint.
|
Programajánló, infók 
